PEDAGÓGIÁNK ALAPELVEI

Nevelési elvek
A tanév menete
Az oktatás menete
Idegen nyelvek tanulása
Tankönyvek, segédkönyvek
Speciális tantárgyak
Az osztálytanító szerepe
Közösségépítés
Értékelés
A szülõk szerepe
Fejlesztõ pedagógia

 

---

Nevelési elvek

A Waldorf iskolák legfontosabb nevelési elve a gyermek személyiségének minél mélyebb, és sokoldalúbb kibontása. Felfedezni a benne rejlõ értékeket, tehetséget, ezeket gondozni, megadni minden lehetõséget kibontásukhoz. Fontos feladat, hogy megismervén a körülötte lévõ világot, otthon érezze magát benne. Tudjon a képességeirõl, tudja hol és mire használhatja õket.

Minden, amit a gyermek az iskolában tanul kézzelfogható, lelkével átélhetõ legyen. Például az elsõ osztályosok betûtanulásánál a betûk élõlények, történetük van, szeretettel lehet megközelíteni õket. Célunk, hogy a gyermekek önmaguk fedezzék fel a világ dolgait. A gyermeki megismerési utat követve elõször az egészet egyben látják, (mint ahogyan a kisgyermek is óriásfogalmakat alkot), majd az észlelés és a fogalomalkotás finomodásával fedeznek fel egyre differenciáltabb részleteket. Fontos, hogy a gyermekkel ne kész, megmásíthatatlan tényeket taníttassunk meg, hanem a érzést, akaratot és gondolkodást egyszerre arra ösztönözzük, mi módon lehet a világot a maga változatosságában, összefüggéseiben szeretettel megismerni és befogadni. Így juttathatjuk a gyermeket élõ, a változásokat felvenni képes gondolkodáshoz. Pedagógiánk sarokkövének tekintjük, hogy az intellektus túl korai egyoldalú fejlesztése helyett az egészséges érzésvilág és akarati élet kibontakoztatásával teremtsünk az amúgy is ebben az életkorban magának utat törõ gondolkodásnak biztos alapot. Ezért a fõoktatással egyenrangúan fontosnak tartjuk a különbözõ mûvészeti és kézmûves tevékenységeket, valamint a közösségi életet.

A tanév menete

Iskolánk éves rendjét a nemzeti ünnepek, az év fordulópontjai és a keresztény ünnepkör ünnepei határozzák meg. Ehhez kapcsolódnak évszakünnepeink, ahol gyermekeink iskolatársaik és a szülők előtt az elmúlt időszakban szerzett tudásukról adnak számot.

Az iskolai szünetek 6-8 hetes tanítás után következnek, többnyire az ünnepekhez kapcsolódva.

Az oktatás menete

Reggel a tanítás a főoktatással indul, amely két tanóra hosszúságú összetett foglalkozást jelent. 3 fő részből áll:

Az első, az ún. ritmikus rész, ahol az adott tananyaghoz kapcsolódóan verseket (kicsiknél még mozgással kísérve), énekeket, játékokat tanulnak, a nagyobbak esetleg színdarabokat gyakorolnak.

A főoktatás közepe a hagyományos tanórákhoz leginkább hasonló munkarész. Ekkor a gyerekek epochákban (időszakokban), azaz 2-4 hétig egy tantárgyat tömbösítve tanulnak. Ez a tanítási forma az egy-egy tantárgyra való koncentrálást, a benne való elmélyedést könnyíti meg és az összpontosító képességet is erősíti, mind a diákok, mind a tanárok számára . Így például az ötödikes szabadkézi geometria epocha ideje alatt az osztály minden főoktatáson ezzel a témával foglalkozik, sőt a szakórák i s segítik a maguk eszközeivel a főoktatás munkáját.

A ritmikus rész után átismétlik és összegzik az előző nap tanultakat. A lényeg áttekintéséből szervesen következik a továbblépés, a tanár magyarázata. Színesen és képszerűen mesél, tekintettel van a gyerekek vérmérsékletére, sűríti és oldja a feszültséget, mintegy megmeríti a gyerekeket az élményben. Majd aktív cselekvés következik: leírással, összefoglalással, rajzokkal vagy egyéb módon örökítik meg az anyagot a füzetükben.

Mivel nem heti 1-2 órában, az egész tanévre széthúzva foglalkoznak egy tantárggyal, így lehetőség van a tananyagban való elmélyülésre és a természetes felejtés utáni ismétléssel a valódi elmélyítésre is.

A főoktatás mesével zárul. A közösen elfogyasztott tízórai és az udvaron töltött nagyszünet után következnek a szakórák.

Idegen nyelvek tanulása

Az első osztálytól kezdve két idegen nyelvet tanulnak a gyerekek. (Sok jeles szakember máig hangoztatott véleménye szerint az iskolába lépés időpontja az, amikor a gyerek az anyanyelvi struktúrák károsodása nélkül elkezdhet idegen nyelveket tanulni, ugyanakkor a beszédképző szervek még viszonylag lágyak, képlékenyek, képesek az idegen nyelv kiejtésének elsajátítására.)

A gyermek tehát szavakat és fordulatokat tanul. Sokszor előbb tud jól egy dalt vagy verset az idegen nyelven, mint ahogy annak tartalmát megértené. Természetesen az első években nincs nyelvtan, nincs írásbeliség!

A tankönyvek, segédkönyvek használatáról

Hagyományos értelemben vett tankönyvek nincsenek, a gyerekek maguk készítik „munkatankönyvüket" az osztálytanár vezetésével. Ezek nagy alakú, sima fehér lapokkal teli füzetek, melyekben a tananyagot rögzítik írásban, rajzokkal illusztrálva. (3. melléklet)

A felsőbb osztályok felé haladva egyre nagyobb szerepet kapnak a tanárok által választott szemelvények és könyvek, amelyek lehetnek tankönyvek, vagy más célú kiadványok. Ezekből adott esetben a diákok is készülhetnek egy-egy kisebb előadással vagy otthoni feladattal.

Speciális tantárgyak

Gyermekeinket az alsó és középtagozaton igyekszünk megóvni az aktív alkotás ellen ható, csak befogadást lehetõvé tevõ, a belsõ képzelõerõt eltompító és tétlenségre tanító hatások elõl, mint pl. a televíziózás. Ellenben mûvészeti és kézmûves tárgyak széles skálája segíti az alkotó fantázia kibontakozását. Elsõ osztálytól fogva rendszeresen zenélnek, furulyáznak a gyerekek, elõször hatlyukú parasztfurulyán, késõbb blockflötén játszanak. Más hangszerek tanulására, kamaraegyüttesek létrehozására is buzdítjuk õket.

Az euritmia olyan, csak a Waldorf iskolákban létezõ speciális tantárgy, mely harmonikus, lélekkel átélt, összerendezett mozgásra tanítja a gyermekeket. A pszichomotórium egészét mozgósítja a mozgásos feladatok megoldására. Sok, a tanuláshoz nélkülözhetetlen háttérkészséget fejleszt. Szorosabbá, harmonikusabbá teszi a test a lélek és a gondolkodás kapcsolatát.

A vizes festés során a gyermekek használják a színek lélekkel szorosan összefüggõ kifejezõerejét, keveredésük törvényeit, majd a foltokból fokozatosan egyre formáltabb alakok válnak, jelezvén a gyermek belsõ formaerejének kibontakozását.

Kézimunkaórán a gyermekek maguk készítik használati tárgyaikat. A kis elsõsök furulyatokokat szõnek. Késõbb kötnek, horgolnak, nemezelnek, bábokat készítenek. Soha nincsenek zavarban, ha meg kell oldaniuk egy feladatot, amihez kézügyesség kell. A 6. osztálytól kézmûveskednek: fával, fémmel, bõrrel, agyaggal dolgoznak.

A testnevelésórán a kisebbekkel még inkább mozgásos ritmusos játékokat játszunk, s késõbb sem erõsítjük fel a sportban a versenyszellemet, hanem a mozgás és a játék szeretetén keresztül az egymásra való odafigyelést, a szociális képességeket szeretnénk elmélyíteni. A különbözõ sportok egymásra épülésében 1.-12. osztályig a szintén csak a Waldorf iskolában létezõ Bothmer-gimnasztika és térdinamika elveit és gyakorlatát valósítjuk meg.

Az osztálytanító szerepe

Nyolc éven át ugyanaz az osztálytanító kíséri a gyerekeket, ő jelenti az érzelmi biztonságot. A főoktatás alatti az Ő vezetésével dolgozzák fel a tananyagot. Munkáját szaktanárok segítik.

Már az osztály szervezésekor figyel arra az osztálytanító, hogy sokszínû és kiegyensúlyozott legyen a közösség a különbözõ temperamentumú gyermekek jóvoltából. A tanítónak folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gyermek egyéni és szociális fejlõdését. Nevelési gyakorlatában másképpen kell bánnia a különbözõ temperamentumú gyermekekkel. Nem a hozott temperamentum ellen kell hatnia, hanem azt alapul véve a gyermek belsõ egyensúlyát kell segítenie megtalálni.

Tudnia, éreznie kell a tanítónak, hogy a gyermeknek életútja egy-egy szakaszán más és más ismeretekre, és bánásmódra van szüksége (ebben utat mutat számára a Waldorf-pedagógia kialakult emberképe). A kisiskolásnak szüksége van rá hogy tanítójában tekintélyt, példát lásson, ez segíti elõ késõbb a saját “énerõ” kibontakozását. Késõbb a 9-10. életév táján a bontakozó belsõ erõ átmenetileg eltéríti a tekintélytõl, s majd maga ajándékozza meg tisztelettel azt, akit jónak lát. A serdülõkorban a tanár tudása, elmélyült érdeklõdése vált ki tiszteletet, és segít abban, hogy a diák is kialakíthassa önálló érdeklõdését és vélekedéseit.

Figyelünk arra, hogy minden korosztály a tanultakon keresztül kapja meg az életkorának megfelel segítõ gondolatokat. Például a 9-10 életévben járó, világot elõször individuumként szemlél gyereknek fogódzót adhatnak az Ószövetség történetei. Segítenek meglátni a vezetõ elveket a kaotikusnak tûnõ világban. Késõbb a saját út megtalálásához járul hozzá, ha híres emberek élettörténeteit ismerik meg a fiatalok.

A gyermekek egyéni fejlõdése miatt fontos, hogy az osztálytanító személye 1-8. osztályig lehetõség szerint ne változzon. A Waldorf iskola tanárai pedig rendszeres heti megbeszélésükön (tanári konferencia) az egyes gyermekekkel és a közösséggel kapcsolatos hosszú távú pedagógiai célokkal és az aktuális gondok megbeszélésével egyaránt foglalkozzanak.

Közösségépítés

A gyermekek egyéni nyomon követésével egyenrangúan fontos a közösségépítés. Elsõként is a meleg, biztonságot adó, sokszínû osztályközösség kialakítása. Az osztálytanító a nyolc év során igyekszik bevezetni tanítványait a szociális életbe. Az iskolaközösség létrejöttéhez járulnak hozzá a hat-nyolchetente szervezõdõ Fonók, az osztályok elõadásai, a kirándulások, túrák, táborozások, ünnepek, az adventi közös kezdések, s az, hogy a különbözõ korú osztályközösségek más és más hangsúllyal készülnek az ünnepekre, de az ünnep csúcspontját az egész iskola közössége egyszerre éli meg.

Az iskola minden történését különbözõ ritmusok hordozzák. Az ünnepek átélése adja az évi ritmust. A fõtanítás epochái szinte havi ritmusúak, és elõsegítik a gyermekekben a felejtés és emlékezés egészséges arányának kialakulását. Kicsiben ugyanez játszódik le egyik napról a másikra a nappal és az éjszaka között is. A fõtanításban a tanító minden nap az élénk tevékenység — nyugodt odafigyelés; a feszültség — oldódás más és más ritmusát kell hogy megteremtse, figyelve a gyermekek pillanatnyi állapotára. A ritmus a gyermeki léleknek biztonságot nyújt és serkenti az életerõk mûködését, a szervezet egyensúlyának fenntartását.

A Waldorf iskola heterogén iskola. Együtt tanulnak a különbözõ képességû gyermekek. A cél mindig az, hogy a gyermekek együtt tudjanak haladni, sikereket érjenek el, önbizalmuk erõsödjön. Persze észre kell vennünk a valamiben tehetséges vagy hátrányos helyzetû gyermekeket, a hátrányok leküzdéséhez külön segítséget, a tehetség fejlõdéséhez lehetõséget adva. Azonban az egészségtelen versenyszellem kialakulásától igyekszünk megóvni közösségeinket. Egyrészt mert az egészséges szociális élethez tartozik, hogy az egyes gyermekek más és más tehetséget hordoznak, s amiben egyikük ügyes, abban a másik segítségre szorul és viszont. Másrészt ne a versengés vezesse õket a tanulásban, hanem érdeklõdésük, s abban való örömük, hogy valamit megtanultam, valamit tudok.

Értékelés

A nevelés egészét átfogó pedagógiai célokat tekintve jobbnak tartjuk, ha osztályzás helyett év végén részletes, személyhez szóló, írásos értékelést kapnak a gyermekek, melyben szó esik nemcsak tanulmányi fejlõdésükrõl, hanem személyiségük alakulásáról is. Ezt eleinte inkább csak a szülõk, késõbb maguk a gyermekek is elolvassák. Hagyományos értelemben vett bukás nincsen iskolánkban, úgy gondoljuk, hogy kellõ odafigyeléssel és türelemmel minden gyermek képes tagja maradni saját osztályközösségének.

A szülõk szerepe

A Waldorf iskola otthonos iskola. Minden ami körülvesz minket, hitünk szerint szép, ízléses, természetes anyag, s lehetõség szerint benne van saját kezünk munkája.

A szülõkkel is a manapság szokásos számonkérõ, utasító hangnemtõl eltérõ együttmunkálkodást szeretnénk kialakítani. Szülõi estjeinken beszélgetünk az éppen véget ért, s a most következõ epocháról, együtt gondolkodunk a gyermekekrõl és az osztályról. Ez az iskola nem létezhetne sem lelkileg, sem anyagilag a sok szülõi segítség nélkül. Hiszen valamikor õk indították az iskolát, és az iskolában tanító pedagógusoknak fontos, hogy a szülõk jó helyen érezzék a gyermekeiket. Kevés a pénzünk, de a szülõk sok-sok munkájával barátságos, szép környezetbe járhatnak a gyermekek.

Integrációs törekvések

A Waldorf iskolát, mint befogadó jellegû, készségfejlesztést szorgalmazó, a gondolkodás-érzés-akarat egyensúlyára épülõ nevelési rendszert igen alkalmasnak tartjuk arra, hogy felvegyen sajátos nevelési szükségletû gyermekeket, olyanokat, akiknek a mai iskolarendszer még nem tud minden esetben nehézségeiket elfogadó és kezelni tudó iskolát teremteni. Ilyenek a normál értelem, és az értelmi fogyatékosság határán lévõ gyermekek, a hallássérült gyermekek, a súlyos nyelvi fejlõdési zavarban szenvedõ gyermekek, a tanulási zavarral küzdõ gyermekek, valamint, ha az elõbb említett gondok magatartászavarral is együtt járnak.

A felvételkor fontos szempont, hogy az osztálytanító felvállalja a gyermeket, valamint, hogy az osztályközösségbe a gyermek hosszabb távon beilleszthetõ legyen. Lényeges, hogy a szülõk õszintén feltárják gyermekük problémáját, vállalják a tanítókkal való szoros együttmûködést, megismerjék a Waldorf pedagógia alapvetéseit, és el tudják fogadni, hogy gyermekük ezen elvek alapján nevelkedjen. A felvétel feltétele még, hogy a gyermekrõl megfelelõ szakértõi vélemény álljon rendelkezésre. Kívánatos, hogy a gyermek mennél hamarabb, lehetõleg már elsõ osztályban kerüljön iskolánkba.

Waldorf iskolánk tantervében több olyan tevékenységi formát találunk, melyek az osztályban végezve is terápiás hatást fejtenek ki a speciális nevelési szükségletû gyermekekre. Iskolánk 1-4. osztályig fõként a tanuláshoz szükséges készségek kimunkálásán dolgozik, (nemzetközi vizsgálatok szerint a tanulási zavaros, vagy nyelvi zavarban szenvedõ gyermekek döntõ többsége 4. osztály végére hozza be ép társait). Az írás- és olvasástanulás folyamatát három évre nyújtjuk.

Olyan háttérkészségeket fejlesztünk, melyekre a mai általános iskola nem fordít gondot. Ilyenek: a pszichomotórium fejlesztése euritmiával, játékokkal; a vizuomotoros koordináció fejlesztése formarajz és a különbözõ kézmûvestechnikák segítségével; nyelvi készségek fejlesztése a fõtanítás kezdõ részeként szereplõ ritmikus résszel; képi gondolkodás fejlesztése.

Olyan légkör, nevelõi alapállás veszi körül a gyermeket, mely lehetõvé teszi a másodlagos pszichés sérülések oldását, illetve kialakulásuk megelõzését. A lélek rezdüléseit követõ vizes festés, az euritmia, a ritmikus rész, a zenetanulás, az érzelmekhez kapcsoló ismeretátadás, az egymást segítõ közösségi légkör mind hozzájárul ehhez.
A cselekvésbõl kiinduló, érzelmekkel is átélt gondolkodásfejlesztés igen eredményes azoknál a gyermekeknél, akiknél az értelmi fejlõdés zavara tanulási akadályozottságban nyilvánul meg.

A speciális nevelési szükségletû gyermekek teljes ellátásához gyógypedagógusra van szükség. A gyógypedagógus szoros figyelemmel kíséri a gyermek fejlõdését a bekerüléstõl fogva a zavar fennálltáig, illetve a gyermek kikerüléséig. A gyógypedagógus feladatai a következõk:

A bekerülõ speciális nevelési szükségletû gyermekkel pedagógiai vizsgálatot, valamint folyamatdiagnózist végez. Ezt szükség szerint évente megismétli. A vizsgálatokra építve a gyermek számára évente egyéni terápiás tervet dolgoz ki.

Az osztálytanítóval, valamint a szaktanárokkal esetleg orvossal, gyógyeuritmistával rendszeresen megbeszéli a gyermek vizsgálati eredményeit, a felállított terápiás tervet, valamint az ezekkel kapcsolatos osztályban adódó feladatokat.

A gyermekek számára a tanórán kívül szükségleteiknek megfelelõ kiscsoportos, vagy egyéni fejlesztõ foglalkozásokat végez heti rendszerességgel. Például: pszichomotoros fejlesztést, grafomotoros fejlesztést, nyelvi- és beszédfejlesztést, diszlexia terápiát, egyéb készségfejlesztést. Kapcsolatot tart a gyermekkel foglalkozó iskolán kívül dolgozó segítõ szakemberekkel, pl: szakorvos szurdopedagógus, gyógytornász, pszichológus, valamint a gyermeket vizsgáló szakértõi bizottsággal.

A foglalkozások végzésének tárgyi feltétele legalább egy, kiscsoportos és egyéni órák tartására alkalmas terem, a gyakran használt fejleszt eszközökkel felszerelve.